Szent Tér Szent Idő

A NAGYMAROSI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM TÁJOLÁSÁNAK LEHETSÉGES MAGYARÁZATA

A középkori templomok művészettörténeti leírásai általában azzal kezdődnek, hogy „a templom keletelt”, vagyis hossztengelye kelet-nyugati irányú, a szentély az épület keleti végében található. 

A keletelés (idegen szóval orientálás) nem keresztény találmány. Az újkőkori kultúrák, az ókori mediterráneum vagy a távolkeleti térség vallásai számára egyaránt fontos volt, hogy a szakrális építményeiket kelet felé állítsák. Folytatva, de átlényegítve az ősi hagyományt, már a legkorábbi keresztény iratok is említik a kelet felé való imádkozás fontosságát. A felkelő Nap első sugarai felé fordulás az összegyűlt hívők számára felidézi Krisztus szavait: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) A templomok keletelésének szabályát igen korán, a 325-ös niceai zsinaton írásba foglalták.

Mi sem természetesebb, hogy Magyarország középkori templomai is e szellemben épülnek. Ám a keletelés szimbolikája a keresztény liturgiában többlettartalmat, rejtett üzenetet nyer, amit csak némi csillagászati ismeret segítségével tudunk megfejteni.

Egy olyan bolygón, aminek forgástengelye merőleges a keringési síkjára, az év során a Nap mindig egyazon helyen a földrajzi keletponton kel fel. Nem úgy a Földön, aminek forgástengelye 23,5 fokkal eltér a függőlegestől. Ebből adódóan a napfelkelte helye nem állandó, az év során a keleti látóhatár egy bizonyos szakaszán hol északra, hol délre tolódva vándorutat jár be. A földraj­zi kelethez viszonyított legészakibb felkelést a nyári napfordulón (június 21.), a legdélibb felkelést a téli napfordulón (december 21.) figyelhetjük meg, és csupán két alkalommal, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség napján láthatjuk pontosan keleten kelni a Napot.

A kor templomainak döntő hányada nem a földrajzi kelet felé néz, hossztengelyük azzal észak, vagy dél felé való kitéréssel szöget zár be. A Nap éves „ingázásából” következik, hogy irányuk csak az év egy bizonyos napján fog a napfelkelte pontjára mutatni. Általános vélekedés szerint ez a nap annak a szentnek, vagy vallási ese­ménynek az ünnepnapja, akinek/aminek a temp­lomot szentelték. A védőszent-napi keletelésen kívül létezik még napéjegyenlőségi és napfordulós tájolás is, minek értelmében az adott időpont hajnalán megjelenő Nap irányába igazították az építendő templom tengelyét. A templomokat tehát keletelési fajtájuk szerint csoportosítani lehet, de vannak olyanok is, melyek sehová sem sorolhatók, ezeket egyedileg kell vizsgálni, helyzetükből adott esetben különleges üzenet olvasható ki.

A Duna bal partján, Visegráddal szemben fekvő Nagymaros büszkélkedhet a festői Dunakanyar egyetlen, ma is álló középkori egyházi műemlékével. A templom nem mindig viselte a jelenlegi Szent Kereszt felmagasztalása titulust, a XIV. században, építésének idején Szent Mártonnak volt szentelve. Vizsgáljuk meg, hogy érvényesíthető-e rá a védőszent napi napfelkelte szabálya. Ehhez két adatra van szükségünk: a templom hossztengelyének és a Márton-napi napfelkeltének a keletponttal bezárt szögére. Ha a két szög és irányuk egyezik, alkalmazható a védőszent napi szabály. A katolikus liturgia Szent Mártonról november 11-én emlékezik meg. Ekkor már a tél közeledtével a Nap egyre délebben kel, egyre alacsonyabb íven járja a pályáját. Az említett napon a napkelte helye a keletponttal jóval több, mint 30 fokos szöget zár be déli irányban. Mi a helyzet templomunkkal? Hossztengelyének iránya észak felé tér el úgy 16-17 fokkal. Látható, hogy a két érték nem hogy egyezést nem mutat, de irányuk is ellentétes, tehát ez esetben nem igaz a védőszent napi tájolás szabálya (de a többi általános tájolási szabály sem). Guzsik Tamás, a sajnos már elhunyt építészettörténész, a téma nagy szakértője, felveti a lehetőségét annak, hogy az ilyen sehová sem sorolható templomok esetében egyedi, másodlagos, eddig ismeretlen tájolási indokokat kell keresni.

Vajon a nagymarosi templom esetében meg lehet-e fejteni az épület elhelyezésére vonatkozó szándékot. Erre teszek most egy kísérletet. 

Ha tágabb környezetében vizsgáljuk a templom hely­zetét, előbb-utóbb fel fog tűnni, hogy hossztengelyének iránya a visegrádi várra mutat. Véletlen? Miért kell egy szakrális épületnek, egy világi, stratégiai célokat szolgáló építményre irányulni? Hogy ennek értelmét megfejtsük, a visegrádi vár történetét kell megvizsgálnunk.

A tatárjárás után erős, jól védhető kővárakra volt szüksége az országnak, a hasonló inváziók feltartóztatására. Ennek jegyében IV. Béla és felesége Mária királyné, sok hasonló várral együtt, az 1240-es 60-as évek között építteti fel a visegrádi várrendszert.  Az építés költségeit a királyné ékszerei fedezték. Az Árpád-ház kihalása utáni zavaros időkben Vencel király, majd Csák Máté kezére kerül. Végül Károly Róbert 1317-ben ostrommal beveszi és 1323-ban ide helyezi székhelyét. Ekkor kerül a Szent Korona a várba, és kisebb-nagyobb megszakításokkal itt őrzik a mohácsi csatavesztésig. És itt meg is állhatunk.

Bár ezen írás nem hivatott részletesen bemutatni a Szent Korona történetét, eszméjét, jelentőségét, mégis fontos tudni, mit jelentett a nemzetnek. Szent István koronája, a legfőbb hatalom, az égi kegyelem földi közvetítője, egyfajta Ég és Föld közötti szövetség tárgyi megnyilvánulása. A világon sehol nem tiszteltek úgy koronát mint nálunk. Nagy valószínűséggel értékelhető indokot nyertünk, miért áll a templom a vár felé, de hogy feltételezésünk igazolást nyerjen, tekintsük át a nagymarosi templom építéstörténetét. 

Nagymaros elválaszthatatlanul kapcsolódott a királyi udvarhoz, magához Visegrádhoz. Uralkodók és főurak igen kedvelt tartózkodási helye volt, kúriákat építettek, lovagi tornákat rendeztek itt. Károly Róbert Budával azonos jogokkal ruházta fel, melyeket később több uralkodó megerősített, így hát Maros lendületes fejlődésnek indult. Mivel Szent István 1002-ben Visegrádon hozza létre a királyi várispánság központját, több mint valószínű, hogy ebben az időben már Maros is lakott hely lehetett. Ha lakott hely volt, akkor temploma is kellett hogy legyen. Bár a legkorábbi szentegyház építéséről nincs adat, az biztos, hogy már a XIII. század második felében biztosan állt egy templom a mai helyén. A kutatások szerint a kis temp­lom első jelentős átépítésére a XIV. században került sor. Károly Róbert 1324-es kiváltságlevele a város növekedését hozta, így a templom bővítését nem­csak a helyhiány, de a település presztízsének emelkedése is indokolhatta. (Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a szentmiséket alkalom­adtán az itt tartózkodó királyi személyek és főurak is látogatták.) A következő jelentős építési periódus a XV. század végén, XVI. század elején történt. A toronyalj csillagboltozatának zárókövén még ma is olvasható az 1509-es évszám. 

Látható tehát, hogy a templom legkorábbi építési szakasza időben megelőzi a Szent Korona visegrádi várban való elhelyezését, mégis feltételezem, hogy a XIV. századi átépítés a hajó tengelyének vár irányába történő korrigálásával is járt, hogy a szentmisék alkalmával szimbolikusan is kifejezték a korona, de inkább az általa képviselt legfőbb égi szentség iránti tiszteletet. Ez csak feltevés, és valószínűleg az is marad, de két érvem is van, ami ezt megerősíti:
Az egyik:
A térségben nem a nagymarosi az egyetlen, vár irányába néző egyház. A középkorban két temploma is volt Visegrádnak, amit a marosihoz hasonló tájolással építettek. Ma már mindkettő csak a régészek ásatásai által ismert, de helyzetük, falaik jól dokumentáltak, a feltárási eredményeket publikálták.
Az északibbat nagy valószínűséggel Visegrád középkori, Szűz Máriának szentelt plébániatemplomával azonosítják. Jelentősége abban áll, hogy halálakor itt volt felravatalozva Károly Róbert. A délibbet egy rejtélyes rendi hovatartozású, Szent Lászlónak szentelt kolostortemplomnak vélik a kutatók. Az ásatások tanúsága szerint mindkét épület a XIV. század második fele táján épülhetett. Ez viszont már egyértelműen a Szent Korona várba kerülése utáni időpont.
Mint tudjuk, a középkori templomok tengelyét általában a felkelő Nap irányába állították, de ez alól vannak kivételek. Keszthelyi Sándor és Keszthelyiné Sragner Márta 1083 magyarországi középkori templom tájolását mérte meg. Csupán 91 olyan irányulást találtak, amely kívül esett a szoláris íven, a látóhatárnak azon szögnyílásán, amit a legészakibb (nyári napforduló) és a legdélibb (téli napforduló) napfelkelte pontja alkot, ezért az ilyen tengelyállás ritkának mondható és semmiképpen sem a Naphoz kötődik. A 91-ből 84 az északi irány felé tér el, ilyen tehát a két visegrádi templom is. Esetükben nem a felkeltéhez igazítás magyarázza a templom irányát, hanem – javaslatom és elméletem szerint – a fellegvárban őrzött Szent Korona iránti tisztelet.

Vessük össze a három templom helyzetét, hogy még inkább meggyőző legyen a kép.

A másik érvem:
Kíváncsi voltam, hogy a templom felől nézve mely napon, vagy napokon látszik a felkelő Nap közvetlenül a vár, vagyis a Szent Korona felett. Ennek szimbóluma világos. A Nap mint Krisztus jelképe tündöklik a legfőbb hatalmi jelkép felett, égi kegyelmével beragyogva, mintegy legitimálva azt. A modellezést csillagászati szoftverrel végeztem, és leginkább az érdekelt, hogy ama bizonyos napon ünnepelt szent kapcsolatba hozható-e a koronával. 

A modellezés eredménye szerint nagyjából az április utolsó hetétől május elejéig és a július végétől augusztus elejéig tartó időszak jöhet számításba. Fellapozva a középkori egyházi kalendáriumot kiderül, hogy a sej­tés a vártnál is jobban igazolódik, ugyanis az említett időszakokban több, a Szent Koronán szereplő szentnek is van ünnepe!

Április 23. Szent György 

(alsó koronarész)

Május 1. Szent Fülöp és ifjabb Szent Jakab

(keresztpánt)

Július 25. (idősebb) Szent Jakab

(keresztpánt)

Augusztus 1. (bilincses) Szent Péter 

(keresztpánt)

Négy olyan nap, amikor éltető csillagunk fénye a koronán látható szent személy ünnepén tündöklik a vár felett, és árad be a nagymarosi templom keleti ablakain a főoltárra! Feltűnhet, hogy két különböző Jakabot írtam, de a koronán csak egy van. Annak eldöntése, hogy melyik Jakabról van szó, és ezáltal melyik ünnep veendő figyelembe, nem is olyan egyszerű, de erre most nem térünk ki. A lényeg az, hogy a templom visegrádi várra való tájolásának értelmét a Szent Korona tiszteletében keresem, amit az is megerősít, hogy a templomból nézve a vár mögül korona-szentek ünnepén bukkan fel a Nap.

És utoljára egy kérdésfelvetés. Ahogy már szóba került, a templom mai titulusa a Szent Kereszt felmagasztalsának ünnepe szeptember 14-én.  Ez nem az egyetlen Szent Kereszttel kapcsolatos ünnepnap, május 3-án emlékezünk meg a Szent Kereszt megtalálásáról. Mivel a vár feletti napkelték egyik időszaka április vége május eleje, ebbe a Szent Kereszt megtalálásának ünnepe is belefér. Ha úgy vesszük – figyelmen kívül hagyva a várra való tájolást – a templom tengelyének iránya a május 3-i Szent Kereszt napi napfelkeltére mutat. Mégis a templom búcsúja szeptember 14-én van. Miért, ha a májusi ünnep még illett volna a templom tájolásához is? E kérdésre csak további kutatás adhat választ.

Scheffer Miklós