2014. május 11., vasárnap

A VÁLLUSI MÁRIA-SZOBOR

A napokban meglátogattam az uzsaszentléleki pálos kolostor romjait. Mivel a rom az uzsai kőbánya területén fekszik, a belépés csak engedéllyel történhet. A nagyon készséges és segítőkész úr, aki a bányaigazgatóság részéről felkalauzolt a területre, mesélt egy érdekes történetet.
Mint kiderült, Válluson (a szomszéd faluban) lakik. Kérdeztem tőle, ismeri-e a vállusi erdőben található Szent Miklósnak szentelt pálos kolostor romjait. Elmondása szerint még nem járt ott, de tud róla, hogy valamikor régen a vállusiak találtak a patakmederben, a község határában egy Mária-szobrot, amiről azt tartják, hogy az évszázadok folyamán az elpusztult kolostor maradványaitól mosta le a víz a faluhoz. A szobrot a helyi templomban állították fel.
Mivel a vállusi kolostorhoz néhány éve rendszeresen felkirándulok, és mindent elolvastam róla, amit találtam, meglepetésként ért az új információ. Azon melegében átmentem Vállusra, hogy megnézhessem. A templom természetesen zárva volt, és éppen a faliújságról próbáltam kideríteni, hogyan és mikor tudok bejutni, amikor észrevettem egy nénit, aki a szemben lévő ház udvaráról figyelte, mi járatban vagyok ott. Odamentem hozzá és megkérdeztem, tudja-e mi módon juthatok be a templomba. Szerencsémre pont ő volt az illetékes, így udvarias kérésemre hozta a kulcsot és beengedett.
Az élmény döbbenetes volt. Bár azt első pillantásra láttam, hogy a szobor nem lehetett a vállusi kolostor része, mert nyilvánvaló barokk jellegzetességei révén később keletkezett, mint ahogy a Szent Miklós kolostor elpusztult, mégis egyértelmű volt a pálos kötődés. A faragvány a częstochowai pálos kegykép háromdimenziós megfelelője volt! Nemcsak az alakok helyzete, kéztartása, koronái, a kis Jézus kezében tartott Élet Könyve mutat szoros hasonlóságot, hanem a Mária arcán található két hosszanti vágás is, ami világos bizonyítéka a pálos rendhez fűződő kapcsolatának, mert éppúgy fellelhető az eredeti częstochowai kegyképen, mint a számos magyarországi másolaton is. A láthatóan többszöri átfestés ellenére gondosan ügyeltek rá, hogy kivehetőek maradjanak a karcolások.
Érdemes külön figyelmet szentelni a Szent Korona barokkos, de igen naiv ábrázolásának. Az ismeretlen művésznek bizonyára nem voltak pontos ismeretei külalakjáról. Hasonlóan sok egyéb festett és faragott társához, inkább csak utal rá, mint hogy hűen megjelenítené. A fejékek abroncsait csak egy pánt boltozza, ezeken feliratok olvashatók, Máriáén: Tibi Maria, Jézusén: Tibi Iesu.


A néni is hasonlóan mesélte el a történetét, mint a kőbányai kalauzom, de hogy mikor találtak rá, azt nem tudta. Az ő életében (80 éve) már biztosan ott volt a templomban.
A környék középkori pálos kolostorai (Uzsa, Örményes, Elek, Badacsony, Vállusszentmiklós) a török időkre teljesen elnéptelenednek, elpusztulnak, köveiket elhordják építőanyagnak. Maga a vállusi rendház megszűnése már 1520 előttre, tehát a mohácsi tragédiát megelőző időre tehető. 
A szobor kétségtelenül barokk munka, véleményem szerint XVIII. századi. A török uralom zűrzavaros világában, amikor hol elnéptelenedik, hol újratelepül a falu, nem hiszem hogy valakinek Mária-szobrot volt kedve faragni. A török kiűzése után, 1738-ban a Festetics családé lesz a birtok, ők indítják el ismét az életet. Ekkorra a pálosok már nincsenek jelen a vidéken, mégis erre az időszakra tenném a szobor születését. A község temploma 1836-ban épült, tehát csak ezután kerülhetett a mai helyére.
Ki faraghatta, kinek a megbízásából? 
Hol álhatott eredetileg? 
Hogyan és mikor került a patakba? 
Lehet, hogy a pálosok egy sikertelen visszatelepülési kísérletének hátrahagyott emléke lenne? 
Az alig ismert vállusi pálos Mária-szobor még őrzi titkát... 


A częstochowai kegykép vágásainak eredete


A Szűz Mária arcán látható vágásokra többféle magyarázat létezik, de ezekhez jó, ha ismerjük a kép történetek különböző változatait.
A legismertebb legenda szerint az ikont Szent Lukács evangélista festette arra az asztallapra, amit Szent József ácsolt és amin a Szent Család étkezett. Szent Ilona császárnő 326-ban Jeruzsálemből Konstantinápolyba vitte, 803-ban egy rutén fejedelemnek ajándékozták, így került orosz földre. Arról már írásos adat van, hogy 1382-ben az ukrajnai Belz várából Częstochowába, az újonnan alapított pálos kolostorba szállítják át.
1430-ban rablók támadták meg és fosztották ki a rendházat. A képet összekaszabolják és három darabra hasítják. Krakkóban, Jagelló Ulászló király elrendeli a festmény javítását, de az akkori „restaurátorok“ nem boldogultak sehogy, mert festékeik lefolytak a tábláról. Ezért a képet lemásolták, majd a régit nyomtalanul lekaparták, és az összeragasztott táblán újrafestették. A kaszabolás emlékét a Mária arcára festett vágásokkal örökítették meg.
Ebből a történetből teljesen kimarad minden magyar vonatkozás, pedig a képen ennek bizonyítékát is megtaláljuk. Mária ruhájára ugyanis Anjou-liliomok vannak festve. Márpedig az történelmi tény, hogy a częstochowai pálos kolostort Anjou Nagy Lajos alapította. Ráadásul egyes szakértők a festményt – stílusjegyei alapján – Simone Martini alkotásának tulajdonítják, akiről tudvalevő, hogy sokat dolgozott a nápolyi Anjouknak, de több magyar vonatkozású művét is ismerjük (Pl. Szent László). 
Az is tény, hogy kép abban az évben kerül Częstochowába, amikor a kolostort alapítják, tehát logikusan következne, hogy az Anjou-házhoz köthető mű Nagy Lajos által kerül a rendházba.
Rostás László, a pálos rend történetének kutatója szerint Mária arcának vágásai ősi keleti gyökerekre utalnak. Állítása szerint egyes ázsiai népek körében azok az édesanyák, akik elvesztik fiukat, az arcukon tett sebekkel gyászolnak. Ilyenformán a kegykép karcolásai előrevetítenék az Istenanyának fia halála felett érzett fájdalmát. A Kárpát-medencében több, hasonlóan sebes arcú Mária-szobor, vagy festmény is előfordul, pl. a csíksomlyói.
Egy másik eredetmagyarázat is igen izgalmas. Amikor Zách Felicián és rokonsága a Károly Róbert ellen elkövetett merényletkísérlet miatti kegyetlen megtorlásban halállal lakol, Zách Klára sem kerüli el a bosszút, pedig ő Róbert fiának (a leendő Nagy) Lajosnak játszópajtása volt. Orrát, ajkát levágják, arcát elcsúfítják, de az életét meghagyják. Később, Nagy Lajos – már királyként – ismeretes, hogy leprát kapott. Sokan sokféle módon próbálták gyógyítani, de hasztalanul. A márianosztrai pálosok elmondták a királynak, hogy a lepra Isten büntetése azért, ami Klárával történt, és csak akkor gyógyulhat meg, ha a leány arcát szentképként, Mária-ikonként megfesteti és ahhoz imádkozik. Tehát a történet szerint így születik meg a kegykép, az arc vágásai pedig Zách Klára elcsúfítására emlékeztetnének.

Scheffer Miklós

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése