Szent Tér Szent Idő

TOVÁBBI MEGJEGYZÉSEK A SZENT KORONA HIÁNYZÓ KÉPEIHEZ

A Szent Korona hiányzó képeivel foglalkozó előző bejegyzés kapcsán többen megjegyezték, hogy Révay a Szent Korona leírásakor a Szűzanyán kívül keresztény királyokról és császárokról is említést tesz, sőt Konstantin bizánci császárt is megemlíti, így nem lenne helytálló más alakokat, így például szenteket a helyükre képzelni. A felvetés megkerülhetetlen, így mindenképpen foglalkozni kell vele.

A legelterjedtebb nézet szerint Révay (megh. 1622.) még az eredeti állapotában kellett, hogy lássa a Koronát, mivel csak II. József hajtja végre a képcserét 1784-90 között, amikor Magyarország legbecsesebb királyi ereklyéjét Bécsbe viteti, és ez alkalomból  egyszerre kerül rá mind a három, ma is látható uralkodó zománclemeze.

Hogy megnyugtató választ találjunk a problémára, Révay Péter műveit kell tüzetesebben megvizsgálnunk. Tudvalevő, hogy neve alatt nemcsak az életében, 1613-ban megjelent emlékiratait tartjuk számon (Révay Péter Turócz vármegyei főispán rövid emlékirata Magyarország több mint 600 éve tündöklő Szent Koronájának eredetéről, jeles és győzedelmes voltáról, sorsáról). Az első kiadás szövegét 1616 és 18 között, több indokból is átdolgozta, de kiadását már nem érhette meg, mert csak 1659-ben nyomtatták ki, De Monarchia et Sacra Corona Regni Hungariae címmel.

Nézzük meg mindkét mű ide vonatkozó részét szó, illetve fordítás szerint:

Az 1613-as kiadásban:

„… a homlokzati részen almát tartó Üdvözítőnk képmása, az ellenkező oldalon a Szent Szűz Máriáé, aztán az apostolok, a keresztyén királyok, császárok, vértanúk szentséges sora, mint látszik, görög betűkkel, az arany alakokat és a hozzájuk tartozó jelvényeket ábrázoló képek az egészen keresztül a legfelül álló keresztig váltakozva követik egymást…”

Az 1659-esből értesülünk Konstantinról:

(Itt két fordítást is közlök, mert a kettő némileg eltér egymástól, és a különbség később fontos lesz.)

„ ... Mit szóljak ahhoz, hogy a Korona alsó kerületén Konstantin a saját képmását valamely görög császárokkal egyetemben bevésette, [ez] azért más körülmények között is annak bizonysága, hogy a hálás utókor a Koronának e jeles adományát neki magának köszönheti elsőül, koronánk pedig nemcsak a mondott képek és írások miatt látszik görög mesterséggel készítettnek, de a rá felfüggesztett láncocskák miatt is, amelyek ugyanezeken a helyeken a görög császárok képmásain találhatók ... ”

(Bradák Károly: A magyar korona hátsó ormának problematikája, Ősi gyökér 35. évf. 2-3. sz. április - szeptember. http://epa.oszk.hu/02300/02387/00019/pdf/%C5%90si%20Gy%C3%B6k%C3%A9r_2007_2-3_002-037.pdf)

„Amelyet ezekután a csatákban a zászlaján használt, két görög betűvel jelezvén Krisztust: ahogyan a mi Koronánkon is a Megváltó képmásánál világosan látjuk. És hogy a Korona alsó felének a kerületére Konstantin az ő képmását más görög császárokkal együtt rávésette, hogy ebből, és a többi körülötte lévő jelből a hálás utókor feljegyezze a Korona ezen jegye alapján, hogy ő maga kapta először ajándékként? Látható, pedig, hogy a mi Koronánk görög műremek, nem csak a mondott képekből és betűkből, hanem a felfüggesztett láncocskákból, amelyek ugyanazon a helyen, a görög császárok képeinél találhatóak... ”

(Link: http://toriblog.blog.hu/2009/04/20/a_magyar_szent_korona_meghamisitasa)

Az akadémista vonal az utóbbi idézettel cáfolja a XVIII. századi képcsere-elméletet, az alternatív oldal egyes képviselői – nem mind – pedig eleve hiteltelennek tartják a művet, mert csak Révay halála után 37 évvel jelenik meg, javított és átdolgozott (szerintük manipulált) formában. Vélekedésük érthető, mert így látszólag jogalapját veszti bárki más személyének a világi uralkodók helyén való feltételezése II. József kora előtt. A szöveg világosan fogalmaz, „a Korona alsó kerületén Konstantin a saját képmását…bevésette”. Megnevez egy bizánci császárt, és közli a kép helyét. Ez megfelel az abroncs mai állapotának. Hogy ez Révay eredeti megfigyelése, vagy a későbbi átdolgozást végző Jongelinus Gáspár tollából került a szövegbe, most mellékes, ugyanis nekünk a könyv megjelenésének dátuma a fontos. Az évszám pedig 1659. A mű hitelét kétségbe vonók kedvéért fogalmazzunk úgy, hogy ha azt nem is jelenthetjük ki biztosan, hogy Révay látta Konstantin képét a Koronán, de azt igen, hogy 1659-ben, tehát II. József kora előtt már rajta volt.

A koronamanipulálás másik ellenérvének Gottfried Schwarzot, a magyarországi születésű német evangélikus teológust szokták idézni. Ám tudvalevő, hogy Schwarz nem látta a Koronát, csak Révayra hagyatkozva ír róla. (Initia religionis Christianae inter Hungaros Ecclesiae Orientali adserta, 1740.)

A fentiek alapján tehetünk egy olyan megalapozott kijelentést, hogy 1659-ben léteznie kellett egy köztes állapotnak, amikor a Szűzanya lemeze még rajta van a Koronán, de a két szomszédos foglalatban már a KON és a GEOBITZ feliratú kép volt található. Egy óvatosabb következtetéssel ezt az időegységet visszafelé Révay Péterig, előrefelé II. József koráig kitolhatjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy elviekben 1703 és 1712 között is lehetőség volt a képek cseréjére, mert akkor is Bécsben őrizték a szent ereklyét. De mivel az első híradás Konstantinról megalapozottan 1659-es keltezésű, az ő ábrázolását, legalábbis 1659-től biztosnak vélhetjük. Hogy Révay koráig, pontosabban az ő 1608-as koronaőri tisztének kezdetéig miért tolhatjuk ki a Konstantin kép meglétét, azt azzal indokolnám, hogy 1608 és 1659 között nem nagyon adódik elvi lehetőség a képcserére, mert Koronánk nem kerül ki őrzőinek felügyelete alól. Az országot is csak egyszer hagyja el rövid időre, amikor 1638-ban Kara Musztafa hadjárata elől Bécsbe, majd Linzen át Passauba menekítik, de még abban az évben visszakerül Pozsonyba. Hogy a kép meglétét meddig vihetjük vissza időben, ennek találgatására most nem vállalkoznék.

Szólni kell Révay a Korona világi uralkodóképeinek megemlítésekor alkalmazott megfogalmazásairól is, mert részletesebb vizsgálatukkal érdekes következtetésekre juthatunk a képrendet illetően. Az 1613-as művében így ír:

“… a homlokzati részen almát tartó Üdvözítőnk képmása, az ellenkező oldalon a Szent Szűz Máriáé, aztán az apostolok, a keresztyén királyok, császárok, vértanúk szentséges sora…”

 Először is figyeljük meg a felsorolás sorrendjét! 1. Jézus, 2. Szűzanya, 3. apostolok, 4. világi uralkodók, 5. vértanúk. A szakrális hierarchia sorrendje nem ez lenne, ráadásul, ha az égi rangsort a képrenddel ötvözve vesszük figyelembe, akkor így felelne meg a valóságnak: 1. Jézus, 2. Szűzanya, 3. apostolok, 4. vértanúk, 5. világi uralkodók. Természetesen egy ilyen felsorolás első három helyén Jézus, a Szűzanya és az apostolok kell, hogy szerepeljenek, de Révay miért helyezi előbbre a világiakat a szenteknél?

A másik megfigyelés az, hogy királyok-ról és császárok-ról tesz említést. A többesszám használatához legalább két tétel együttes jelenléte szükséges. Minimum két császár és két király. Ez abban az esetben sem jön össze, ha az akadémista történészek szemével az uralkodók képeit eredetinek tételezzük fel, hiszen csak két császár és egy király lenne jelen.

Az 1659-ben kiadott szövegben ez áll:

“… a Korona alsó kerületén Konstantin a saját képmását valamely görög császárokkal egyetemben bevésette…”

Ebben az esetben is Konstantinon kívül még legalább két görög császárt kellene feltételeznünk. Itt akár örülhetnének az akadémisták, ha Révay a Geobitz lemezt véletlenül császárnak nézte, akkor meg is van a leltár. De mi, akik nagyon is elhisszük, hogy Révay nem vízionált, hanem a saját szemével látta Szűz Máriát a Szent Koronán, fel kell, hogy tegyük a kérdést, akkor hogyan lesz meg a Konstantinon kívüli legalább kettő (vagy több) uralkodó?

Hogy a válaszhoz közelebb jussunk, vegyük tüzetesebben szemügyre az 1659-es mű szövegének egy másik részletét, de most nagyon fontos, hogy a fentebb közölt két fordítást összehasonlítsuk:

„... koronánk pedig nemcsak a mondott képek és írások miatt látszik görög mesterséggel készítettnek, de a rá felfüggesztett láncocskák miatt is, amelyek ugyanezeken a helyeken a görög császárok képmásain találhatók.”

(Bradák)

„Látható pedig, hogy a mi Koronánk görög műremek, nem csak a mondott képekből és betűkből, hanem a felfüggesztett láncocskákból, amelyek ugyanazon a helyen, a görög császárok képeinél találhatóak.“

(töriblog)

A két fordítás egy apróságban eltér egymástól, de ez az apróság egészen más irányba viszi a mondat értelmét. 

a görög császárok képmásain

görög császárok képeinél

Akkor tehát a Koronára erősített láncoskák a görög császárok képein, vagy képeinél találhatóak? Nézzük most csak a Bradák féle fordítást, de a lényeg kiemelésével:

„... koronánk ... a rá felfüggesztett láncocskák miatt is, amelyek ugyanezeken a helyeken a görög császárok képmásain találhatók.”

A mondat, annak ellenére, hogy így is lehet fordítani, nem tűnik értelmesnek. Nyelvtanilag mindkét szövegvariáns helyes, mert az „in Iconibus” ezt is, azt is jelentheti. Ezért a mondat értelméből kell eljutnunk a megfejtésig. A láncocskák a képmásokon találhatók? Az amelyek vonatkozó névmás a Koronára felfüggesztett láncokra utal, ez nem lehet kérdés. De hogy ezek a képeken legyenek, az fizikai képtelenség. Így hát nincs más megoldás, csak az, hogy a képmásoknál, azok közelében találhatóak! Tehát a második verzió a megfelelő.

Viszont így valami zavar támad. Az abroncs hátsó részének két uralkodója közelében csak egy lánc található, és semmi jel nem utal rá, hogy valaha is több lett volna. Láncocskákat (tehát egyszerre többet) csak Szent Demeter, Szent Damján, Szent György és Szent Kozma képei alatt figyelhetünk meg. Ez pedig csak egyet jelenthet: Révay az említett szentek közül valakiket uralkodóknak nézett!

De vajon kiket? Véleményem szerint a négy szent közül, kezükben tartott lándzsájuk és pajzsuk miatt leginkább Demeter és György alakja jöhet szóba. Lehet, hogy ez a következtetés kicsit hajmeresztőnek, vagy eretneknek tűnik, de így az összes ellentmondás feloldható:

1. Az 1613-as felsorolás sorrendje: 1. Jézus, 2. Szűzanya, 3. apostolok, 4. világi uralkodók, 5. vértanúk

Az apostolok után egyből uralkodókat említ, mert Demeter és György képe (mint vélt uralkodók) előrébb van, mint Damjáné és Kozmáé. (Leszámítva a két hátsó személyt.)

2. A többesszám használata: „keresztyén királyok, császárok” (1613), „Konstantin a saját képmását valamely görög császárokkal egyetemben bevésette” (1659)

Így összesen négy személyről lenne szó, akiket ha mind nem is ismert Révay, de általánosságban királyokként és császárokként említ meg. Hogy nem igazán tudta őket azonosítani, arról a valamely szó használata tanúskodik.

3. A láncocskák, amelyek a görög császárok képmásainál találhatók

Több láncocskát csak a két oldalt látható szentpárosoknál találunk. Révaynak ez a látszólagos ellentmondást rejtő kijelentése a – nyilván szokatlan – feltevésem fényében könnyen értelmezhető.

Összefoglalva az eddigi következtetéseket:

Valószínűsíthető, hogy Révay egy olyan koronát láthatott, amelynek hátsó oromzatán még a Szűzanya szerepelt, de alatta kétfelől az abroncson már a KON és GEOBITZ voltak felismerhetők. A koronaőr vizsgált leírásainak további elemzése után pedig kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy vélhetően Demeter és György képét is uralkodóknak nézte. Természetesen ez a fajta tévesztés nem egyenértékű azzal, amit akadémiai körök tulajdonítanak neki a Mária-képpel kapcsolatban, mert nyilván nem nézett egy szakállas uralkodót Szűz Máriának, de a két katonaszent, akik bár koronát nem viselnek, de hadi felszerelésük okán akár egy király látszatát is kelthetik.

De ha KON és GEOBITZ már ott volt a XVII. században is, akkor mi teremt jogalapot arra, hogy helyükön más személyeket feltételezzünk az ennél régebbi korokban? Erre az uralkodóképek alaposabb vizsgálata adhat választ.

Először is néhány pontban arról, hogy a három hátsó kép miért nem lehet az eredeti képrend része. Itt nagyrészt széles körben elterjedt, sokak által hangoztatott megfigyeléseket ismertetek a teljesség igénye nélkül:

– Mint korábban szó volt róla, a Dukasz-képen látszik a legfeltűnőbben a nem oda tervezettség. Mérete nagyobb, mint a mögöttes foglalat, ezért csak szegecsekkel tudták rögzíteni. A kép alsó széle rálóg a gyöngysorra, ezért a stabilabb elhelyezés érdekében azokból jónéhányat el kellett távolítani.

– Bradák Károly rámutatott arra, hogy a császár alakjának olyan durva anatómiai hibája van, ami a többi képen egyáltalán nem fordul elő. A figura jobb karja furcsán gnóm, aránytalanul kicsi. Nincsen könyöke, egyszerűen csak ívben be van görbítve, mintha több ponton eltörték volna. Az a mester, aki képes volt Szent Györgynek, vagy Szent Demeternek élethűen behajlított kart kialakítani, Dukasz esetében elvesztette az ehhez szükséges rajzi tudását?

– Pap Gábor felhívta rá a figyelmet, hogy a Konstantin-képen, maga a KON felirat “ω” betűje feletti, rövidítést jelölő vízszintes vonalka egészen az aranylemez szélére került. Eredetileg így nem lehetett, mert egy mélyedést, aminek hiányzik az egyik oldala, lehetetlen zománccal kitölteni, tehát ezt a lemezt biztos, hogy utólag kellett a foglalat méretéhez igazítani.  Magyarul, valahonnan valamikor eltávolították, és a Szent Korona abroncsára ráhelyezték oly módon, hogy a foglalatba kényszerítés érdekében méretre igazították, de oly szerencsétlen módon, hogy a vonal majdnem a művelet áldozatául esett.

A KON, DUKASZ  és a GEOBITZ zománclemez

Még számos megfigyelést lehet tenni, de  mielőtt folytatnánk, szigorítsunk egy kicsit a vizsgálódás feltételein. Ugyanis nekünk arra is bizonyítékot kell találnunk, hogy a három uralkodókép nem egy időben került a mai helyére, tehát rajtuk stílusbeli eltérések egymáshoz képest is kell, hogy legyenek. Ha az utólagosan felhelyezett képek tekintetében, a következtetéseknek megfelelő időrendhez tartjuk magunkat, akkor a KON és GEOBITZ lemezeknek jelentős eltérést kell mutatniuk a Dukasz-képhez viszonyítva.

– A legszembetűnőbb különbség a ruházat kidolgozásában mutatkozik. Az abroncs angyalainak és szentjeinek viselete következetes, a drapériák redőzetének esései életszerűek. Ez egyáltalán nem mondható el az uralkodók képeiről.  Sőt még egymás között is van különbség. A KON képen szinte semmit nem tudunk meg a császár öltözetéről, mintha egy testhez simuló, mintás felsőrészben lenne. A GEOBITZ lemezen láthatunk egy vállra borított palástot, de kidolgozása koránt sem olyan következetes, mint az angyaloké, vagy a szenteké. A drapéria ívei mereven megtörnek, azt a hatást keltik, mintha a ruhadarab kartonpapírból lenne kinagyolva. Dukasz Mihály ruhája pedig maga a káosz, nemhogy az abroncs többi alakjáétól különbözik, de uralkodótársaiétól is lényegesen. Bár – ismerve a korabeli császári viseletet – némi fogalmat alkothatunk a ruha jellegéről, de a kivitelezés messze elmarad a többi képétől. A díszítőmotívumok esetlenségük miatt is különbséget mutatnak a KON és a GEOBITZ képek hasonló díszítményeihez képest. Míg az alsó két képen a fordított szívek rendezett vonalakban, függőleges szimmetriatengelyükkel egy irányba mutatva sorakoznak, addig Dukasz testén össze-vissza dülöngélve, egységes irány és rendszer nélkül állnak.

Nézzük a koronákat! Konstantin és Dukasz tipikus bizánci sapkakoronát visel, de nem egészen egyformák. A rajtuk látható csüngők stílusában különbség van. Konstantinén a gyöngysorok vaskosabbak, az egész hatás bumfordibb, mint a Dukaszén láthatók. A két koronához képest Turkia hívő királya abroncskoronát visel, de ennek és az alak koponyájának rajzolata nagyon furcsa. A két császár fejdísze leköveti a normális koponyaformát, de a király feje két oldalt abnormálisan kiszélesedik, a fejék formája pedig karélyszerűen követi ezt.

Ennél a figuránál maradva feltűnik az irreálisan nagy fül is, az alsó koronarész többi szentjének füleihez képest majdnem háromszor akkora. A szemállásokban is különbségeket vehetünk észre. Konstantin előre néz, szemgolyója a szemnyílás felső vonalához tapad, a hatás életszerűséget kelt. Dukász tekintete merev és halott, mert szemgolyója a felület közepén helyezkedik el. A karok kivitelezése is erősen eltér mind a szentek zománcaitól, mind egymástól. Illetve KON és GEOBITZ mindkét karja hasonló rajzi logika mentén jelenik meg, de ezektől – ahogy már szó volt róla – Dukasz karjai teljesen eltérnek.

És végül szemügyre véve a feliratokat, a legtisztábban az látszik, hogy KON kép betűi egészen mások, mint a Dukasz-lemezéi. A betűszárak nem egyenletes vastagságúak, hol vékonyak, hol vastagok. Megformálásuk hanyagabb, elnagyoltabb. Ez a stílus csak a KON képen jelenik meg. Kevésbé feltűnő, de a legvaskosabb betűszárai a GEOBITZ kép feliratának vannak. Ez mind az angyalok és szentek képeitől, mind  az uralkodókétól megkülönbözteti.

Amellett, hogy elég érvet felsorakoztattunk arra nézve, hogy az uralkodók képei nem készülhettek az angyalok és szentek mestere által, véleményem szerint belátható, hogy KON és GEOBITZ más keze által lett kidolgozva, mint Dukasz. Sőt a felsorolt megfigyelésekből az a sejtelem kezd kibontakozni, hogy a három uralkodó három különböző személy alkotása, nem pusztán az apró részletek eltérései, hanem a lényeges képi elemek (szem, kéz, ruházat) eltérő rajzi felfogásban és kvalitással való megfogalmazása miatt is. Tehát, a fenti állítást, miszerint a KON- és a GEOBITZ-lemez a Dukasz-lemezzel nem egy időben került a Szent Koronára, stílusaik, rajzi megoldásaik különbözősége is megerősíti.

Ezek után vázoljunk fel a képek felhelyezéséről egy (persze erősen teoretikus) elvi időrendet a következtetések és megfigyelések fényében. A X. század táján még az eredeti állapot lehetett, tehát a hátsó ormon a Szűzanya, alatta az abroncs ívén két ismeretlen személy (elméletem szerint Remete Szent Pál és Remete Szent Antal). A későbbi századokban (pontosabban egyelőre nem fogalmaznék) de 1608-ig bezárólag ezek helyére kerül KON és GEOBITZ. Feltehetően 1784 és 1790 között pedig a Szűzanya helyére erősítik Dukasz császár portréját.

Az eredeti két kép levétele idősávjának szűkítése nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Itt most csak annyit tennék hozzá, amennyiben – legalábbis munkahipotézisként – elfogadjuk a remete szentek jelenlétét a koronán, úgy a lecserélésüket mindenképpen a pálos rend létrejötte utánra tenném, ugyanis elképzelhető, hogy a magyarországi remetemozgalmakat és Boldog Özsébet a Szent Koronán való jelenlétük is ösztönözhette világtól elvonuló életvitelükre. Így, nagyjából a XIV. századtól 1608-ig, Révay Péter koronaőri beiktatásáig bezárólag kellene keresni a megfelelő történelmi szituációt és időpontot.

A leírtak alapján talán az is belátható, hogy azzal érvelni a remete szentek (vagy más, nem világi uralkodók /ti. arkangyalok, vagy más szentek/) ellen nem lehet, hogy Révay a vizsgált helyeken keresztény királyokat és császárokat látott.

Végezetül egy különleges képzőművészeti alkotást mutatnék be; Gian Lorenzo Bernini Szent István király aranyozott ezüstből készült hermáját. Bernini korának egyik leghíresebb, legnagyobb kvalitású építésze és szobrásza volt. Élete (1598–1680) és munkássága még a későreneszánszban gyökerezik, de leginkább a barokk kor stílusa fémjelzi. Akár a római Szent Péter bazilika építészeként, akár a Dávid vagy Szent Teréz extázisa című szobrok alkotójaként gondolunk rá, mindenképpen géniuszként kell jellemeznünk őt.

Szent István hermája a XVII. század első felében készült Barberini bíborosnak, VIII. Orbán pápa nagybátyjának megrendelésére. A műremek témánkat érintő különlegessége a király koronája. Bernini nyilván élőben nem láthatta a Szent Koronát, de leírásokból ismerhette. Jól látszanak az abroncsra erősített keresztpántok – igaz kicsit felfelé megnyújtva –, és a metszéspontjukban található a kereszt. Az abroncson drágakövek mellett emberi alakok domborművű képeit figyelhetjük meg. Az elülső oromképen Jézus Krisztus látható, a hátsón pedig – és ez a különlegessége – maga a Szent Szűzanya! Éppen ott, ahol Révay leírja.

Az alkotás Révay Péter első könyvének kiadása után készült. Hogy a művész, vagy a ismerősi köréből valaki találkozott-e a koronaőr könyvével, vagy más – általunk ismeretlen – információk alapján tüntette fel a Koronán Máriát, ez a jövő egyik izgalmas kutatási témája lehetne.

A képekért köszönet  „Akozs“ nicknevű felhasználónak az Index Fórum Magyar Szent Korona topikjában!

Scheffer Miklós