Szent Tér Szent Idő

 FELTEVÉS A SZENT KORONA HIÁNYZÓ KÉPEIRŐL

Időről időre élénk vita zajlik a Szent Korona abroncsán látható világi uralkodóképek eredetének, koronára kerülésének kérdéséről. Annak ellenére, hogy az akadémiai álláspont a többi zománclemezzel szerves egységben, eredeti részekként kezeli őket, több, a hivatalos dogmákat nem követő kutató is határozottan elutasítja ezt.

A mai képrend

A legmegalapozottabb érvek Dukász Mihály bizánci császár portréjának utólagos felszerelése mellett szólnak. Hogy a Dukász-lemez nem tartozott a koronához, azt elsősorban barbár módon való felerősítése mutatja. Mivel nagyobb mint az eredeti képet rögzítő foglalat, kénytelenek voltak egyszerűen rászegecselni. Méretéből adódóan minden irányban túlnyúlik a képdobozon, így az abroncson körbefutó felső gyöngysor is az útjába esett. Hogy a rögzítés többé-kevésbé mégis biztos legyen, néhány gyöngyöt el kellett távolítani a helyéről.

Középen Dukasz, tőle balra KON, jobbra GEOBITZ

Bármely szemlélő, mindenfajta tudományos előképzettség nélkül, pusztán a józan eszétől vezérelve beláthatja, hogy semmiképpen nem lehetett része az eredeti képrendnek, mégis történészeink makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy a Dukasz-képből vezessék le a Szent Korona datálását, hogy elválasszák Szent István király személyétől.

Hogy ki szerepelt ott eredetileg? Erről Révay Péter XVII. századi koronaőr tájékoztat minket. Révay Túróc vármegye főispánja, királyi tanácsos, táblabíró és még számos cím tulajdonosa 1608-tól 1622-ig, haláláig látja el a koronaőrzés kitüntető tisztségét. 1613-ban megjelent emlékiratában a Korona története mellett a királyi jelvények leírását is közzéteszi. Itt olvashatjuk, hogy Dukász császár helyett ő még a Szűzanya ábrázolását látja. Márpedig egy koronaőr szavának akkor is hitelt kell adnunk, ha az akadémiai körök megpróbálják mondvacsinált érvekkel hitelteleníteni.

Tehát két tény erősíti egymást. Egy vizuális benyomás: a Dukasz-lemezről világosan látszik az utólagos felszerelés, és egy megbízható történelmi forrás, amely feltárja előttünk az eredetileg ott található képet, a Szent Szűzanya rekeszzománcba foglalt ábrázolását.

Itt most nem célom, hogy az abroncs három uralkodóképének utólagos felszerelésével kapcsolatos minden érvet és bizonyítékot felsorakoztassak, ajánlom a témában Németh Zsolt: A Szent Korona sérüléseinek és átalakításainak krónikája című könyvét, vagy Bradák Károly: A magyar korona hátsó ormának problematikája című tanulmányát. Térjünk rá inkább arra az eddigieknél jóval ingoványosabb területre, hogy a KON és a GEÓBITZASZ feliratú zománclemezek helyén eredetileg kik szerepelhettek.

E tekintetben teljes a bizonytalanság. A találgatások sora égi és földi személyeket egyaránt érint. Nézzünk néhány példát a leginkább közismert elméletekre. Pap Gábor Atillát és Budát javasolja, Csomor Lajos Uriel és Rafael arkangyalokra voksol, Dr. Végh Tibor Szent József és Keresztelő Szent János mellett érvel, Dr. Bakay Kornél csak a Dukasz-képet nem tartja eredetinek és Álmost feltételezi a helyére.

A kutatók álláspontjait tiszteleben tartva a feltevések tárházát saját elméletemmel gazdagítanám. 

A végkövetkeztetésig vezető stratégiám az abroncs szent személyein leginkább szembeötlő közös vonások vizsgálata volt. Az első, ami minőségüket, küldetésüket tanulmányozva feltűnhet, hogy mind párt alkotnak. Két arkangyal, két katonaszent, két orvosszent. 

Az arkangyalokat, Mihályt a mennyei seregek vezérét és Gábort a hírvivőt tekintve első látásra azt gondolhatnánk, hogy párosukat csak égi rangjuk köti össze, legalábbis az Újszövetségből több nem derül ki. De ha az ószövetségi Dániel próféta könyvét fellapozzuk, láthatjuk szorosabb kapcsolatukat. Gábriel e szavakat intézi a prófétához:

„Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Íme, most visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével; aztán pedig kivonulok, s megjelenik és jön a görögök fejedelme – de tudtodra adom azt, ami fel van jegyezve az igazság könyvében –; és mindezekkel szemben nincs más segítőm, mint Mihály, a ti fejedelmetek.” (Dán 10,20-21)

Az idézetből látszik az arkangyalok párosának szoros együttműködése.

Szent Mihály és Szent Gábor főangyalok

Szent György és Szent Demeter hasonló életsorsuk által válnak nemcsak a Szent Koronán, hanem több ikonon és freskón is szentpárossá.

Szent György és Szent Demeter

Demeter Sirmiumban, a mai Szávaszentdemeteren született 270 körül. Az ortodox egyház a legtiszteltebb alakjai közt tartja számon. Bár a nyugati liturgiában tisztelete csak szórványosan fordul elő, hazai kultusza sajátosan magyar és határozottan erősebb. Katonaként szolgált Diocletianus császár uralkodása idején, és fiatal kora ellenére nagy sikereket ért el. Ígéretes hadi pályafutásának keresztény hitre térése és eredményes igehirdetése vetett véget. Börtönbe zárták, majd 304-ben kivégezték.

Szent György alakjában a valós személyiség keveredik a kereszténységnél ősibb, mítikus naphéroszok alakjaival, ám ez a hagyományréteg jóval később épült be legendájába. A sárkányölő hős motívuma, képeken, szobrokon a leggyakoribb, legkedveltebb ábrázolási formája. Történelmi személyét tekintve 270 körül született Kappadókiában. Diocletianus császár alatt lépett katonai pályára, és Demeterhez hasonlóan hadművészetekben megmutatkozó tehettsége révén hamar magasabb pozíciókba jutott. Fényes karrier várt volna rá, ha édesanyja hatására nem tér át a keresztény hitre. A palesztínai Lydda városában halt vértanúhalált 303-ban.

Szent Kozma és Szent Damján igazán szoros párost alkotnak, ugyanis a források szerint ikertestvérek voltak. Arábiában születtek, és mert nagy érdeklődés támadt bennük a tudományok, különösen az orvoslás iránt, hazájukat elhagyva Szíriába mentek tanulni. Majd Kilikiában, Égé városában telepedtek le, ahol emberek, állatok gyógyításával foglalkoztak. Buzgó keresztények lévén sem a gyógyításért, sem az orvosságokért nem fogadtak el semmilyen fizettséget. Önzetlen segítségük és az Evangéliumot hirdető prédikációik hatására nagyon sokan megtértek, így nemcsak orvosai, hanem apostolai is lettek a vidéknek. Nyilvános és népszerű térítői tevékenységük miatt nem kerülhették el sorsukat. A Diocletianus féle keresztényüldözés alatt 303-ban haltak mártírhalált.

Szent Kozma és Szent Damján

E rövid áttekintés után tehát több közös vonást is megállapíthatunk:

– Ahogy az elején írtuk, mind párt alkotnak

–  A földi személyek szinte egy időben látták meg a napvilágot

    (Kozma és Damjánról nincs pontos adatom, de nyilván ők is a III. század szülöttei.)

– Vértanúhaláluk  is nagyon közel esik egymáshoz

További megfigyelés gyanánt elmondhatjuk, hogy minőségük, szerepkörük egymáshoz való viszonyítása, egy bizonyos irányultságot mutat. Más szavakkal, isteni küldetésükhöz szükséges energia, személyükben megtestesülő jellege a korona abroncsán hátrafelé haladva, fokozatosan válik egyre szelídebbé. A hírvivő Gábriel, az angyali fővezérrel, Mihállyal és a két katonaszenttel a pozitív harcos aktívan áradó energiáját képviseli. A két orvosszent már a szelídebb, szemlélődő, gyógyító erő jele, de még mindig a külvilághoz, a társadalomhoz kötődik. Mi következhet ebből az irányultságból, milyen személyek felé mutat ez a tendencia? Véleményem szerint olyanok felé, akik a világtól teljesen elvonult, elmélkedő, befelé forduló, imádságos életet éltek.

Állítsuk most fel a fentiekből adódó követelményrendszert, amely segítségül szolgálhat a hiányzó személyek megtalálásában:

1. A katona- és orvosszentekhez hasonlóan, jelentős szenteknek kell lenniük

2. Közismert párost kell alkotniuk

3. Életüknek a III–IV. századra kell esnie

4. Világtól elvonult, elmélkedő, imádságos életet kellett, hogy éljenek

Az említett feltételeknek Remete Szent Pál és Remete Szent Antal nagyon is megfelel.

Remete Szent Pál 228 körül született Thébában, gazdag család gyermekeként. Keresztény lévén szembesülnie kellett Decius és Valeriánus császárok kegyetlen üldöztetésével, és mivel hitét nem akarta megtagadni, de nem érezte elég erősnek magát a megpróbáltatások elviseléséhez, inkább a pusztába menekült. Hajlékul egy barlangot választott, mellette forrás is csörgedezett és a bejáratnál pálmafa adott hűs árnyékot. Itt élte le igencsak hosszú életének hátralevő részét elmélkedésben, imádságban, önmegtagadásban. Élete végén adatott meg neki Remete Szent Antallal való találkozás.

Remete Szent Antal 251-ben született Herakleopolisz környékén, keresztény család gyermekeként. Egy alkalommal a szentmisén ezt a szakaszt olvasták: "Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között… Aztán gyere, és kövess engem!" (Máté 19, 21) E szavak olyannyira megragadták az ifjú Antalt, hogy úgy érezte, követnie kell a parancsot. Mindenét pénzzé tette, és ami nem a húga neveltetéséhez kellett, azt a szegényeknek adta. Élete további  részét Istennek szentelendő, kivonult a pusztába. A hátralevő hosszú évtizedek alatt több helyen is megfordult, míg végül a Vörös-tenger közelében elterülő hegyvidék kietlen sziklái  között telepedett le. Antal körül egész remetetelep alakult ki, és halála után nem sokkal máig is működő kolostort építettek.

Egyszer Antalnak égi szózat adta tudtára, hogy nem ő az egyetlen és legidősebb remete a környéken. Így szerzett tudomást Remete Szent Pálról, akit meglett kora ellenére sietve felkeresett. Találkozásuk történetét Szent Jeromostól ismerjük. Az együtt töltött rövid idő nagy örömben, imádságban telt. Élelmükről az isteni törődés gondoskodott holló képében, egy teljes cipót hozva nekik eledelül. Pált az egymagában töltött hosszú évtizedek alatt a madár csak napi fél cipóval látta el.

Egyszer csak Pál kijelentette, hogy elérkezett a végórája. Utolsó kívánságaként kérte Antalt, hozza el neki Szent Atanáz köpönyegét, hogy abba csavarva temesse el őt. Antal ugyan hevesen tiltakozott, hogy éppen most nem hagyja el remetetársát, de végül csak útra kelt. Pál tulajdonképpen azért küldte el, hogy megkímélje halálának látványától. Mire Antal visszatért, Pál már halott volt, bár térdeplő teste élő személy látszatát keltette. Antal nagy szomorúságában azt sem tudta, hogyan temesse el a kemény köves pusztában a testet, de az isteni gondviselés két oroszlánt küldött segítségül, akik mancsukkal ásták meg a sírt. Halálának éve 341 volt, Antal 356-ban halt meg.

Kilencszáz év elteltével Remete Szent Pál lett a magyar alapítású pálos rend patrónusa. Az eddigiek alapján felmerülhet a kérdés; lehet, hogy Boldog Özsébet a Koronán való szereplése is inspirálta a választásban?

Remete Szent Antal és Remete Szent Pál  

Antal és Pál a két leghíresebb remete szent tehát megfelelne a kritériumoknak, bár ha az abroncs szentjeinek közös vonásait említettem, tisztában vagyok vele, hogy egyikük sem volt vértanú, ahogy a katona- és orvosszentek. Igencsak hosszú földi élet után természetes halállal lépnek be az égi dicsőségbe. Az ellentmondást úgy tudnám feloldani, hogy esetükben már nincs szükség vértanúhalálra, mert a társadalomból való kivonulásuk és aszketikus életük áldozatával „meghaltak” a földi világ számára. A Koronán elfoglalt helyük is jelzi nyilvánosságtól mentes életüket, amely úgy jut kifejezésre, hogy az abroncs hátsó, kevésbé látható részére kerültek.

Nézzük meg, hogy az abroncs-szentek feltevésünkkel kiegészített együttese, életük és küldetésük példájával mit üzen egy uralkodónak.

A magyar király a nagyvilággal szemben legyen harcos, védje meg országa határait, népe felé legyen gyógyító, orvosolja annak bajait, magában pedig legyen elmélkedő, folyamatos imádságban keresse a kapcsolatot Istennel.

Feltételezéssel kiegészítve 

 Ha Dukász Mihály helyén eredetileg Szűz Mária volt látható, akkor spirituális és képi program szerinti összhatásában  sem mellékes szempont, hogy kiknek a társaságában szerepel a koronán. A Szűzanya és a két remete szent nagyon is jó hármasságot alkot.

A Pálos Rend Szabályzata így ír a Szűzanyáról: „A Boldogságos Szűz Mária a remeték Királynője, így rendünknek is különleges Védőasszonya. Ezt a tényt már a legősibb időktől kezdve kifejezték atyáink egészen a legutóbbi nagykáptalanig, amikor az egész pálos közösséget felajánlották neki, s reá bízták a legmagasabb vezetést. Ezért a Boldogságos Szűz szerepének bemutatása Krisztus és az Egyház titkaiban, életének követése és tiszteletének terjesztése a pálos lelkület különleges jellemvonásaihoz tartozik.“

A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján csak két biztos kijelentést tehetünk:

– A ma látható uralkodók képei utólagosan kerültek a Szent Koronára.

– A Dukász-lemez helyén a Szűzanya képe volt.

A másik két személy kilétére nézve marad a találgatások, feltevések sora. Ha azt nem is jelenthetem ki teljes bizonyossággal, hogy Remete Szent Pál és Antal a megoldás, érveim talán elfogadhatóak arra nézve, hogy szerepkörükben legalábbis hasonló szentekkel lenne teljes a Szent Korona képi programja.

Scheffer Miklós