ÚJABB STÍLUSKRITIKAI ÉSZREVÉTELEK A SZENT
KORONA ABRONCSKÉPEIN
Az egyik sarkalatos kérdés, amiben élesen elválik az akadémiai és az alternatív koronakutatás álláspontja, az a hátsó koronarész képeinek viszonya az abroncs többi zománcképéhez és a Korona egészéhez. Az Akadémia által támogatott nézet azt vallja, hogy a Dukasz-, a Konstantin- és a Geobitzasz-kép szerves része a többi abroncskép csoportjának. A jobbára alternatív jelzővel illetett szemlélet ezzel szemben érvek hosszú sorával támogatja azt az állítást, hogy a három uralkodókép később került a Szent Koronára, eredetileg nem oda szánták őket...
Ami a Dukasz képet illeti, egyértelmű a másodlagos elhelyezés, hiszen a zománckép bele sem fér a mögötte rejtőző foglalatba, elé van szegecselve, meglehetősen barbár módon. Továbbá a kép lefelé is túlnyúlik a rendelkezésére álló helyen, olyannyira, hogy az abroncs felső szélén futó gyöngysor is útjába került, és a lehető legstabilabb elhelyezés céljából vagy tíz gyöngyöt el is távolítottak a sorból. Minderről bárki meggyőződhet a Koronáról készült fotók alapján.
Mondhatnánk, hogy rendben van, a Dukasz-kép eredetileg nem volt az abroncson, de még akkor került a mai helyére, mielőtt a Szent Korona mai formájában megszületett. Ám ennek ellent mond az a tény, hogy üres szegecslyukak is észlelhetők a császárkép felületén, aminek a mögötte húzódó keresztpánton is van folytatása. Tehát egyértelmű, hogy akkor kerültek a Koronára, amikor már a keresztpántok is a mai helyükön voltak.
Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Révay Péter koronaőr 1613-as emlékiratában ezen a képhelyen Szűz Mária ábrázolását említi. Ebből született meg az a teória, hogy a Szent Szűz képét valamikor lecserélték Dukaszra. Fontos leszögezni, ha a Dukasz-lemez a többivel azonos módszerrel, a foglalatának megfelelő méretben, a többivel megegyező módon került volna a helyére, nehezen lehetne érvelni a bolygatás, a képcsere mellett. De mint látható, nem így van. Vagyis a nyilvánvaló átalakítási nyomok inkább erősítik, mint cáfolják Révay állítását és a képcserét.
Ha mindez még nem lenne elég érv a Dukasz-kép Koronától idegen volta ellen, lehet találni további jellemzőket rajta, amik szintén azt támasztják alá, hogy alkotója nem azonos a többi zománclemez alkotójával. És ezek a jellemzők észlehetők a másik két uralkodóképen is. Jelen írás ezekre, a kevésbé szembetűnő nyomokra kívánja felhívni a figyelmet.
Az eddig ismert főbb eltérések
A Korona kutatástörténete során lassan megszülettek bizonyos észrevételek, vizsgálati eredmények, melyek szerint az abroncson a szenteket ábrázoló, eredetinek tekintett zománcok és az uralkodóképek között stílusbeli, kivitelezésbeli különbségek vannak. Ezek közül a legjellemzőbbek röviden a következők:
– Az aranyműves csoport koronavizsgálatai alkalmával szembesült vele, hogy a három hátsó kép foglalatain feszegetés, többszöri ki-be hajtás nyomai látszanak. (Csomor 1986, 43–44.)
– Pap Gábor felhívta rá a figyelmet, hogy a Konstantin-képen, maga a KON felirat “ω” betűje feletti, rövidítést jelölő vízszintes vonalka egészen az aranylemez szélére került. Eredetileg így nem lehetett, mert egy mélyedést, aminek hiányzik az egyik oldala, lehetetlen zománccal kitölteni, tehát ezt a lemezt biztos, hogy utólag kellett a foglalat méretéhez igazítani. Magyarul, valahonnan valamikor eltávolították, és amikor a Szent Korona abroncsára ráhelyezték, a foglalatba kényszerítés érdekében méretre igazították, de olyan szerencsétlenül, hogy a vonal majdnem a művelet áldozatául esett. (Pap 2010, 65.)
– A Dukasz-képen a császár jobb karjának formája dilettáns rajzi (nem)tudásról tanúskodik, és ez drasztikusan elüt a többi alak kar-rajzolatától. Míg Demeter vagy György behajlított jobb karja, életszerű és anatómiailag helytálló, addig Dukasz jobb karja egy eltorzított kézcsökevény, mintha valami görbe csápszerű kinövés vagy születési rendellenesség lenne. (Bradák 2007, 14.)
– Németh Zsolt alapos elemzések során a képek szimmetria tengelyeit, az alakok és feliratok elhelyezkedését, kép- és szövegkitöltési arányait és egyéb szerkesztési megoldásokat vizsgálva mutatta ki, hogy a három hátsó képnek nem lehet azonos az alkotója az abroncs többi képével. (Németh, 2010, 9–18.)
– Dukasz és Kon ruhája semmi információval nem szolgál az uralkodók viseletéről. Míg a többi abroncs-szent ruházata kivehető és elemeik értelmezhetőek, addig Kon testét legalábbis valamilyen szűk "pulóver" fedi, de Dukasz öltözéke maga a teljes zűrzavar. Geobitz vállán ugyan kivehető egy palástféle, de ennek kidolgozása markánsan eltér György és Demeter hasonló palástjától. Míg a katonaszentekén életszerű lágy ívek figyelhetők meg, addig Geobitzé szögletes, darabos vonalvezetésű.
– Mind Dukasz, mind Kon mereven előre néz, holott a szentek képei mind-mind tekintetüket az oromzati pantokrator irányába állítják. Ez afféle tiszteletadás jele, Krisztus a figyelem és a legfőbb imádat központja. No de ez a tiszteletadás még a császároknak is kötelező, legyenek akármekkora földi méltóságok. Mégsem ez történik. Ez is azt a vélelmet erősíti, hogy a két császárkép valamely más kép együtesből lett átemelve a Szent Koronára.
De mindezek után, még mindig lehet találni további, első látásra talán kevésbé szembetűnő, de mégis tagadhatatlan különbségeket.
A glóriák
Az abroncs minden alakjának fejét, kivéve Geobitzét, körbe veszi a dicsfény. Ha ezeket tüzetesebben szemügyre vesszük, kiderül, hogy formájuk beszédesebb, mint elsőre gondolnánk. Minden szent és császárkép glóriáját nagy felbontású felvételeken alaposan megvizsgáltam, majd rekeszrajzolatukat digitális képszerkesztési eszközökkel pixelpontosan kimásoltam a képből és így külön is elemeztem. Ezeket mutatom meg az alábbi képeken úgy, hogy összevetem a szabályos kör formájával.
Mihály glóriája felül és alul benyomott, lapított, nem szabályos kör
Gábriel glóriája felül és alul benyomott, lapított, nem szabályos kör
György glóriája felül és alul benyomott, lapított, nem szabályos kör
Demeter glóriája felül és alul benyomott, lapított, nem szabályos kör
Kozma glóriája felül és alul benyomott, lapított, nem szabályos kör
Damján glóriája felül és alul benyomott, lapított, nem szabályos kör
Kon glóriája máshogy szabálytalan, de közelebb áll a szabályos körhöz
Dukasz glóriája közelebb áll a szabályos körhöz
Mihály, Gábriel, György, Demeter, Kozma, Damján glóriája ugyanazon jellegzetességek szerint szabálytalan. Ezekről egyöntetűen elmondható, hogy rekeszszalagjaik valószínűleg sablon nélkül, szemre lettek meghajlítva. Ám ez nem jelenthető ki Kon és Dukasz glóriájáról. Formájuk sokkal közelebb áll a szabályos körhöz, rajtuk nem figyelhetők meg a szent-glóriák jellegzetességei. Vélelmezhető, hogy valamilyen szabályos, hengeres tárgy segítségével, arra ráhajlítva alakították ki a dicsfényeik rekeszszalagját.
A kialakítás különbségei szabad szemmel is jól észlelhetőek. Ez a látszólag jelentéktelen, de mégsem elhanyagolható részlet tovább erősíti azt a nézetet, hogy a két császárkép készítője nem lehet azonos a többi abroncs-kép készítőjével.
A feliratok
A másik, nem kevésbé fontos jelenség a zománcképek feliratainak jellegzetességei. Ahogy az emberi kézírás is teljesen egyedi, csak egy bizonyos személyre jellemző jegyeket hordoz magán, úgy a zománccal kitöltött betűmélyedések formái is magukon viselik készítőjük stílusát. Lássuk milyen eredményre vezet, ha tüzetesebb vizsgálat alá vonjuk az abroncs zománcképeinek feliratait.
Az első jellegzetesség, amire felhívnám a figyelmet, hogy feltűnő a bőbeszédűség a hátsó képeknél, a többi képnél nincs ilyen. A szenteknek csupán a nevét olvashatjuk, semmi kiegészítő információval nem leszünk gazdagabbak, mint például Szent György a sárkányölő. Ez nem is nagyon jellemző a keleti szakrális képművészetre. Az uralkodó-képeken viszont az előzőekhez képest éppen a bőséges szöveg a feltűnő. Pl.: nemcsak arról értesülünk, hogy Geobitzasz-nak hívnak egy bizonyos uralkodót, hanem megtudjuk, hogy ő Turkia hívő királya. Ugyanezt a sémát látjuk Dukász és Kon képén is, vagyis a beazonosítás vagy az identitás meghatározása érdekében jutunk valamilyen mértékű plusz információhoz.
A következő kérdés az lehet, hogy miért piros Dukasz és Kon szövege. Ha ez valamiféle megkülönböztetett tisztelet jele akarna lenni, ahogy azt a fősodratú kutatás tartja, érthetetlen, hogy egy olyan társaságban, ahol mennyei méltóságok (arkangyalok) és a keresztény világban elsőként tisztelt vértanú szentek vannak, miért pont két földi embernek jár ez a kiváltság, még ha császárok is.
 |
| 1. táblázat |
Most pedig nézzük meg, mit lehet kiolvasni a szövegeket alkotó betűk jellegzetes vonásaiból. Az 1. táblázatban képenként kigyűjtöttem az összes karaktert, majd a görög ABC szerinti rendbe soroltam őket. Így közvetlen lehetőség nyílik az azonos betűk összevetésére. A megfigyelések szempontjából az a legjobb helyzet, ha olyan betűket vizsgálunk, amik minden vagy majdnem minden névben megtalálhatók, vagy akár egy-egy néven belül is nagyon sokszor fordulnak elő. Ilyen az alfa (Α), a iota (Ι), az omikron (Ο), a ro (Ρ) és a szigma (Σ).
A szentek felirataiban a betűszárak változó vastagságúak, de a többi szent karaktereivel is összevetve – ha lehet így fogalmazni – szabálytalanságukban szabályosság figyelhető meg, vagyis egyformán, rendszerszinten szabálytalanok. Ugyanez már nem igaz, vagy máshogy jelenik meg az uralkodóképek esetében. Dukasz betűinek vonalvezetése, a szárak vastagsága egységesebb, Kon betűi a szentekéhez képest is jóval változatosabb, szertelenebb a betűk szárvastagsága. A legvaskosabbak Geobitz karakterei, mind a szentek képeitől, mind a császárképektől markánsan eltérnek.
Továbbá a szenteknél megfigyelhető a határozott törekvés a betűk csúcsán és szárvégein a talpak kialakítására. Ugyanez a talpkialakítás szinte teljesen hiányzik vagy alig látszik Dukasznál, Konnál hol megvan, hol nincs és sok helyen elmosódik, Geobitznál is csökevényes.
Bár az 1. táblázatban bárki meggyőződhet a jelek egymáshoz képesti különbözőségéről, néhány karakterre külön felhívnám a figyelmet. Nézzük meg a alfa (A) kialakításait! A szenteknél jól látszik, hogy talpas betűknek szánta a készítőjük, látszik a kissé változó szárvastagság, és ha összevetjük Dukasz alfáival, jól látszik a más jellegű megformálás. Kon alfái pedig mind Dukaszétól, mind a szentekéitől eltérnek. Ugyanez a szembetűnő különbség mutatkozik az mű (M) jelek kialakításánál is. Hasonló séma szerint lehetne még kiemelni a iota (Ι) vagy a ro (Ρ) jeleket is. Általában elmondható, hogy azon stílusjegyek, amelyek jellemzők a szentek karaktereire, nem jellemzők az uralkodóképekéire, de az uralkodóképek betűi sem egységes formavilágot képviselnek.
 |
2. táblázat |
A betűk egyenkénti megfigyelése után érdemes egyben, magukat a szövegképeket is összevetni. Ezt a 2. táblázat tartalmazza. Ennek segítségével a képek – csakis ez esetben – zavaró hatásának kiiktatásával, közvetlenül tudunk összbenyomást szerezni a feliratokról. Újfent látható, hogy a szentek karaktereiben mennyi a szabálytalanság, de ez mégis jellegzetesen átvonul minden szent-feliraton, mint afféle ismertetőjegy. Továbbá a betűszárak talpai is általában megfigyelhetőek.
A Dukasz-lemez szövegképe, bár első ránézésre hasonló a szentek felirataihoz, mégis karaktereinek formavilága sokkal egységesebb azoknál. A betűk egyenkénti vizsgálatánál pedig kimutathatóak az előzőekhez képesti különbségek.
A Kon-lemez szövegképe a legkuszább, legszertelenebb, mintha csak egy ügyetlen kezű tanonc produktuma lenne. A betűszárak vastagsága és a betűk mérete drasztikusan eltér egymástól, hol ilyen, hol olyan. És itt a legjellemzőbb az enyhe jobbra dőlése a karaktereknek (megjegyzendő, hogy ez kisebb nagyobb mértékben a többi feliratnál is megfigyelhető, de nem ilyen mennyiségben).
Geobitz szövegének legkiugróbb jellemzője a betűszárak következetes vastagsága, tömzsisége, a karakterek méretéhez képest. Ez az összes felirat közül első ránézésre is kiemeli Turkia királyának feliratát.
Összegzés
A glóriák rekeszrajzolatának vizsgálatával annyit mindenképpen kijelenthetünk, hogy formajegyeik alapján (is) elválaszthatók az abroncs-szentek és a császárképek, vagyis újra csak oda jutunk, hogy más-más kéz munkái lehetnek.
Az abroncs zománclemezeinek feliratainál, mind a karakterek egyenkénti vizsgálata, mind a szövegképek összevetése alapján a következő álláspontra juthatunk. Nemcsak az jelenthető ki, hogy a szentek neveinek és az uralkodó képek szövegeinek nem lehet ugyanaz az alkotója, hanem erősen vélelmezhető, hogy az uralkodóképek betűit sem egyazon kéz metszette, hanem három különböző.
Ellenérvként lehet ugyan felhozni, hogy természetesen a Szent Korona alkotórészeit, így az abroncs zománcképeit is nyilvánvalóan nem egy mester készítette, hanem egy egész műhely, de önmagáért beszél az a tény, hogy pont az uralkodóképeknél van egy stíluskritikailag élesen meghúzható határ. Ehhez társulnak a képek közvetlen környezetében észlelhető bolygatási nyomok, az oda nem illő képméretekből adódó szerencsétlen aplikálási megoldások és Révay tanúságtétele Szűz Mária képéről, már több mint elégnek kellene lennie a paradigmaváltáshoz a koronakutatásban. Talán elég is lenne, ha nem a legfőbb nemzeti jelképünkről lenne szó...
Ha tehát a mainstream szakemberek még mindig a Dukasz lemezt tartják a Szent Korona datálása sarokkövének, akkor ezekre az észrevételekre elfogadható magyarázatot kellene szolgáltatniuk.
IRODALOM
Bradák Károly: A magyar korona hátsó ormának problematikája, Ősi gyökér 35. évf./2–3.
Németh Zsolt: A Szent Korona sérüléseinek és átalakításainak krónikája, Püski Kiadó, Budapest 2010.
Pap Gábor: A Szent Korona nevében, MAG 2000 Kiadó, 2010.
Pap Gábor: "Angyali korona, szent csillag" – Beszélgetések a Magyar Koronáról
http://www.minden-ami-magyar.
Csomor Lajos: Magyarország Szent Koronája, Vay Ádám Múzeum Baráti Köre, Vaja 1986.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése