Szent Tér Szent Idő

EGY REJETT SZAKRÁLIS FÖLDRAJZI UTALÁS A JELENÉSEK KÖNYVÉBEN

A Jelenések Könyve önmagában is talányos olvasmány. Szakemberek tették rá életüket a vizsgálatára, könyvek, tanulmányok sora próbálja magyarázni a benne leírt látomásokat. Akár hívőként, akár kutatóként közeledünk hozzá, semmiképpen sem hagyja közömbösen az emert.

Az újszövetségi kánonban ma elfoglalt helyét igen nehezen és hosszú idő alatt találta meg. Jelentős, IV. századi egyházatyák írásaiban olvashatunk fenntartásokról a művel kapcsolatban. (Például Jeruzsálemi Kürillosz, Nazianszoszi Gergely.) Euszébiosz álláspontja is bizonytalan, a kánoni könyvek listájában megemlíti ugyan, de elé biggyeszti a „ha úgy tetszik” kifejezést. Ráadásul a hamis iratok között is felsorolja, szintén a „ha úgy tetszik” kitétellel.

Más egyházi szerzők és források egyértelműen a hitelesek között tartják számon, így az egyik legrégibb ismert szövegtanú, a Muratori-töredék (II. század) is megemlíti az újszövetségi könyvek között.

A teljes mű tulajdonképpen két nagy egységre tagolható. Az elsőben a Jánosnak megjelenő Jézus hét kisázsiai egyháznak címez rövid üzeneteket, a második, nagyobb részben következnek az apokaliptikus látomások.

A kutatók általában ez utóbbi, nagyobb egységet veszik vizsgálat alá, hiszen a számos értelmezési lehetőséget felkínáló, rejtelmes, szimbolikus víziók érthetően csábítanak a megfejtésre.

Az első rész lényegében egyértelműbb, világosabb nyelven van megfogalmazva, melyben Jézus arra kéri Jánost, továbbítsa üzeneteit hét kisázsiai egyháznak. Az üzenetek a következő városoknak szólnak:

 Efezus, Szmirna, Pergamon, Tiatíria, Szárdesz, Filadelfia, Laodicea.

Tartalmuk általában feddő, figyelmeztető jellegű, bűnbánatra, bűneik elhagyására, az igaz hűség megtartására szólítja fel közösségeiket.

Annak ellenére, hogy az üzenetek világosak, mégis ebben a részben fedeztem fel egy rejtett utalást, mely leginkább a szakrális földrajz fogalmi körébe utalható.

Feltüntettem Kisázsia térképén minden említett földrajzi helyet, vagyis a szóban forgó városokat és Patmosz szigetét, ahol János a látomásokat átélte.

Ez önmagában még nem sokat mutatott, de miután összekötöttem a városokat, már érdekesebb lett a kép.

 

Az ábra teljesen világosan a Sas csillagképet formázza. Magyarul a Jelenések Könyvében említett városok földrajzi elhelyezkedése a Sas csillagkép szinte tökéletes földi megfelelője.

És hogy miként rendelhető az evangéliumi könyvhöz a Sas, az gondolom világos. János evangélista, akinek, mint szerzőnek évszázadokon keresztül a Jelenések Könyvét tulajdonították, szimbolikus állata a sas.

Ami még szorosabbá teszi a sassal való kapcsolatot, az az, hogy magában a könyvben háromszor is említést nyer az állat. Ezek pedig a következők:

Jel. 4,6-7

A trón előtt mintegy üvegtenger volt, kristályhoz hasonló, és a trón közepén, és a trón körül négy élőlény, elöl és hátul tele szemekkel. (Ez 1,5.18) Az első élőlény oroszlánhoz volt hasonló, a második élőlény bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek emberéhez hasonló arca volt, és a negyedik élőlény repülő sashoz hasonlított.

Jel. 8,13

Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas repült át az égen, és hangosan így kiáltott: »Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a másik három angyal további harsonázása miatt, akik ezután fogják megfújni a harsonát!«

Jel. 12,13-14

Miután a sárkány látta, hogy letaszították a földre, üldözte az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Ekkor az asszony két nagy sasszárnyat kapott, hogy a pusztaságba repüljön a saját helyére, hogy ott táplálják egy ideig és időkig és fél ideig, távol a kígyótól.

Hogy ki és miért alkotta meg így az írást, az talány. Egy rejtett „névjegy” lenne egy későbbi szerkesztő részéről, aki a látomások elé kapcsolta azon városokat, melyek földrajzi elhelyezkedése megformázza a Sas csillagképet, így utalva a könyv hagyomány szerinti írójára? Vagy az égi hatalmak sugallatára került a kinyilatkoztatott üzenetek közé egy másodlagos információ?

A kérdésekre nincs válasz, talán nem is lesz. De a mind szóban, mind képben előforduló sas ott van, szimbóluma hirdeti az evangélistát, és arra emlékeztet, hogy a kinyilatkoztatott igék, olyan gyorsasággal terjedtek szét a korai kereszténység idején, ahogy ez a sebes szárnyú madár száll az égen.

Scheffer Miklós